A gondolataink és érzéseink határoznak meg mindent, sokszor úgy, hogy észre sem vesszük.
Te mennyire tudod megfigyelni a gondolataid? Mennyire tudod, hogy mi minden befolyásol egy adott helyzetben, milyen gondolatok?
Mennyire tudsz távolságot tartani az adott helyzet és a gondolataid között?
Arra érdemes törekedni, hogy a lehető leginkább megismerjük mindazt ami meghatároz, azaz minden eddigi gondolatunkat illetve érzésünket.
A gondolataink pedig a tapasztalatainkból illetve az őket szavakká formálásból ered, a szavak előtti időkből pedig a legelső érzéseink.
A legelső időszaktól kezdődően minden tapasztalat automatikusan meghatároz, amíg nem lesz rá tudatosan rálátásunk és kezdünk el máshogy gondolkodni.
Mondok pár személyes példát.
Nekem sokáig az evéssel volt elakadásom. Elkezdtem szélsőséges diétákat követni, edzeni és szép lassan semmi mással nem foglalkozni. Végül eljutottam az első terápiámra és elkezdtem teret engedni újfajta gondolkodásnak.
Például hogy ha egyéb szükségleteimre is figyelek és az evésnél elkezdek bízni a testemben, valóban az ő szükségletei szerint enni, akkor nem fogok elhízni.
És milyen egyéb szükségletek?
Ez a másik olyan témakör, ami nagyon nagy szerepet játszik a jóllétünk szempontjából.
Tulajdonképpen a saját fiziológiai (mint pl. éhség, fáradtság), szellemi (mint pl vmin gondolkodni, valamit cselekedni amikben jók vagyunk) és érzelmi (pl megértés, együttérzés) szükségleteink egyensúlyán múlik, hogy hogy vagyunk. Illetve mindazon, hogy mit gondolunk ezekről.
Ha fáradt vagyok de nem pihenek mert a pihenésről valamiért olyasmit gondolok, hogy azt nem szabad, akkor túl fogom hajszolni magam, nem leszek jól. Ha nem találok olyan tevékenységet, ami a mindennapjaimban örömforrást jelent, szintén nem fogom jól érezni magam. Ahogy a kapcsolataim hiányában sem.
Az, hogy képes vagyok ezekről a szükségletekről megfelelően gondoskodni azon múlik, hogy megtanultam-e. Láttam-e rá mintát, például a szüleimnek milyen volt az élete? Egyensúlyban voltak? Jók voltak a kapcsolataik, szerették a mindennapi tevékenységeiket, tudtak egyensúlyban tenni és pihenni?
Ha valamiért nem, akkor a hiányzó szükségletekből fakadó fájdalom enyhítésére gyakran valamilyen káros tevékenységbe kezdhetünk. Legyen az evés, edzés, alkohol, számítógép, bármi ami eltereli a figyelmet arról amire talán még szavaink sincsenek. Valami nem okés.
Természetes, hogy el szeretnénk terelni a figyelmet a nem jó érzésekről, ez egy alapvető pszichológiai működés. Sőt, sokszor tudatában sem vagyunk igazán, hogy nem vagyunk jól, amíg nem ismerünk rá valamilyen formában a saját esetünkre.
Így volt ez velem is. Egy evészavarról szóló könyvben láttam rá először is csak nagyon halványan arra, hogy az, hogy egész nap az evésen gondolkodom, hogy mit mikor mennyit, bűntudatom van ha valami mást eszem sőt inkább nem is eszem mást, ezáltal nem is megyek sehová szinte, tlejesen beszűkült az életem – az igazából nem okés.
Semmilyen fogalmam nem volt pszichológiáról, önismeretről, a hozzám közelállók próbálták jelezni hogy szerintük szélsőségesen komolyan veszem a diétázást.
A szélsőségekkel van a baj. Nem azzal ha valaki figyel az étkezésérée, hanem ha minden mást alárendel ennek. Ha nem mer szabadon enni, ha nem a valódi szükségletei határozzák meg mindezt, amiben figyelembe van véve mind a testi, érzelmi és szellemi szükségletek is.
Így hogy eljutottam pszichológushoz, kezdtem el rálátni, hogy milyen hiányokat töltött be az állandó evéssel foglalkozás.
Elkezdtünk a múltammal és a jelenemmel, a kapcsolataimmal és a hogylétemmel foglalkozni. Azóta a pszichológia egyetemet is elvégezve, ma már mint pszichológus még mindig rendszeresen kérek segħtséget egy egy elakadás kapcsán, ugyanis rengetegszer megtapasztaltam, hogy a segítő beszélgetések tényleg rengeteget adnak.
Emellett rengeteget adnak a pszichológiai ismeretek, információk, amik még tovább hozzájárulnak ahhoz, hogy tudjuk alakítani, tudjunk tenni a jóllétünkért.