Te hogy ennél ha bárhogy ehetnél? Te hogy eszel? Miket? És milyen gondolatokkal? Bízol a testedben?
Eszel ha éhes vagy? És tudsz nem enni, ha nem? Egyensúlyban vagy? Szeretsz tükörbe nézni?
Mersz BÁRMIT megenni? Bűntudat nélkül.
Sosem felejtem el Liza - az akkori pszichológusom - egyik mondatát, „ha akkor eszel amikor éhes vagy és annyit, amennyi jól esik, nem fogsz elhízni” .
Hogy tessék? Ilyen egyszerű lenne? Igen. Apránként elkezdtem újratanulni enni. Ez volt a legelső ajándékom. Bűntudat nélkül megenni bármit. Az előtte évekig tartó önostorozás, edzéssel vagy koplalással kompenzálás után.
Ha azt gondolom, bízhatok a testemben, ha éhes eszem, ha azt gondolom, élvezhetem nyugodtan az ételt, akkor nyugodtan fogok enni. Ha azt gondolom, hízom ha eszem, hízom ha ezt eszem, vagy azt, félek a mennyiségektől vagy összetevőktől akkor szorongani fogok, bűntudatom lesz. Persze ez sok egyéb dolgon is múlik, hiszen rengeteg mást helyettesítünk az evéssel. De ez az első lépés.
Te miket szeretnél gondolni? Felismered,hogy most miket gondolsz? Látod, hogy kinek mit hittél el? Figyeld meg a gondolataid evés előtt. Evés közben. És után.
Mi van ha bármit lehet? Szerinted híznál ha megengednél magadnak mindent?
Meg tudod engedni a gondolatát annak, hogy soha többet nem szorongsz az ételek miatt? El tudod képzelni, hogy megéhezel, megkívánsz valamilyen ételt, megeszed, élvezed, jól esik és utána el is felejted?
El tudod képzelni, hogy jól érzed magad a bőrödben? A testedben? Hogy lekerül róla a fókusz. Figyelsz rá, változatosan étkezel, a testedre figyelve, megengedsz bármit, sütit meg pizzát is akár és sosincs bűntudatod? Szeretsz tükörbe nézni? Elégedett vagy összességében magaddal, a a testeddel, és úgy az életeddel összességében? Felismered és meg tudod magadnak adni az egyéb szükségleteidet?